Január elején párommal megszavaztunk magunknak pár nap kikapcsolódást, és elhatároztuk, elutazunk vidékre, elfelejtve Budapestet és a napi gondokat. Ismerősünk javasolta Bakonybélt, ahol már ő is nyaralt, de nem mondta el, mitől érezte olyan jól magát. Ezt el is felejtettem, és elmentem másnap egy utazási irodába. Ott a hölgy sorolta jobbnál jobb szállodáinkat, amit ajánlana. Mondtam, végiglapoznám a katalógusukat is, és "találomra" kinyitottam. Az első szálloda, ami majd kiverte a szemem, Bakonybélben volt, és ekkor eszembe jutott az előző napi ajánlás.

Elindultunk hát oda, és szerencsésen meg is érkeztünk. Bakonybél a Bakony közepén, egy kis völgyben található. Éreztük, hogy a kelleténél pirosabbak vagyunk, de ezt betudtuk a friss hegyi levegőnek. Másnap a szálloda portásától érdeklődtünk, hova lehet itt kirándulni. Egyetlen helyet tudott ajánlani: a falu mellett lévő kis kápolnát, ahol Szt. Gellért lakott, mikor remeteként élt.

Megkezdődött a kirándulás. Egyre inkább kezdtük érezni az energiákat, és a kápolnához érve érdekes jelenségeket tapasztaltunk. Találtunk egy kis dombocskát, mellette pedig egy ugyanakkora átmérőjű tavacskát. Valami húzott felfelé a domb tetejére, ahol megéreztem a Föld gyógyító energiasugarát. Beleálltam, és onnantól kezdve alig bírtam elmozdulni. Töltődtem fel az energiával. Föld-Víz elemű lévén igen jólesett. Párom, mivel Levegő-Tűz elemű, nehezebben viselte a Yin energiákat, ezért hamar le kellett jönni a dombról. Lefelé észrevettük, hogy a kis tavacska a Föld energia Víz ellenpólusa, és a kettő együtt testi-érzelmi töltést tud adni bárkinek, akinek erre szüksége van.